A héten eszembe jutott, hogy mennyire ennék szilvásgombócot, és ezt az ötletemet meg is osztottam pár emberrel, így kedden elhatároztuk Barbival, hogy a délelőtti sulis tájékoztató után csinálunk szilvásgombócot. Igaz, hogy még soha nem próbáltuk, de hát mit nekünk :) Bár a végén megbeszéltük, hogy belátható időn belül ez volt az utolsó alkalom :D
De nézzük a történetet:
Suli után bementünk a boltba. Legfontosabb hozzávaló a krumpli, megnéztük a legkisebb kiszerelés 2,5 kilós volt, nembaj vegyük meg, jó lesz az nekünk, úgyis imádjuk a szilvásgombócot és a nudlit is, és úgyis át fognak jönni a fiúk is. Megvettünk minden hozzávalót majd 4-kor el is kezdtük csinálni.
Az első probléma amivel szembe találtuk magunkat a krumpli összetörése, mivel nincs krumplinyomónk. Gondoltuk mi, hogy majd villával, de 2,5 kiló krumplit nem olyan egyszerű villával összetörni. Ekkor eszünkbe jutott, hogy Barbi szerzett egy robotgépet és azzal kéne megpróbálni. Mondanom sem kell nem lett az igazi, de mégis egyszerűbb és gyorsabb volt, mint villával.
Ezután hozzáláttunk a tészta gyúrásához, persze 2 részletben csináltuk meg ezt a rengeteg mennyiséget. A nyújtásnál már rutinosak voltunk (a múltkori pogácsa után) nyújtódeszka teljesen felesleges, ott az asztal, nyújtófának pedig egy hajhab tökéletes.
Az első pár gombóc eléggé próbálkozás volt, ez látszódik a méreteiből is. Persze csak azért ennyire vegyes a méret, mert Barbiék nagyon nagyokat szoktak csinálni, nálunk pedig kicsi a gombóc.
Viszont az első pár gombóc után belejöttünk, és már minden ment rendesen. A végén pedig nudlit is csináltunk.
11-re végeztünk mindennel, az összepakolással, kis takarítással. Ami barátok közt is 7 óra, igaz ebben a krumpli megfőzése is benne van és a takarítás is a végén, de az is velejárója. Szóval kicsit túlvállaltuk magunkat ezzel a 2,5 kiló krumplival.
Összegezve: nagyon finom lett, de rettentő macerás egy étel. Biztos, hogy a közeljövőben nem fogunk ilyet csinálni. Viszont minden elismerésem a nagymamáknak :)
A végeredmény pedig:
