Prüfungen, avagy hogyan vizsgának a németek

Talán már említettem pár szót a német vizsgázási szokásokról, de most, hogy saját bőrömön is tapasztaltam szentelek neki egy hosszabb bejegyzést is.

Nézzük is a különbségeket a magyar és a német vizsgák között:

• az egész ott kezdődik, hogy a németeknél a tárgyakra nem kell jelentkezni, csak úgy bejársz arra, amelyik szimpatikus, és csak a vizsgákat kell FlexNow!-n (itteni Neptun, csak sokkal rosszabb) felvenni.
• Itt nincsenek külön vizsgaidőpontok, mint otthon, amik közül lehet választani, hogy mikor megyünk el, és ismétlési lehetőség sincs.Tehát központilag ki van írva 1 időpont minden vizsgára, és csak akkor lehet menni. Így simán előfordulhat, hogy egymás után (egy napon) írsz több vizsgát, vagy esetleg, hogy az összes vizsgád egy hétre esik. Nekünk szerencsére most mázlink volt, mert a vizsgáink között mindig volt pár nap, hogy felkészülhessünk a következőre.
• A vizsgák lebonyolítása külön vizsgaépületekben zajlik, amik néha egészen extrém helyek, mi például egyik vizsgánkat egy tornaterembe írtuk, másikat pedig szerintünk egy volt gyárépületben. Mindkét helyen az egész terem padok százaival volt tele, mindenkinek külön-külön paddal.

• A vizsga előtt fél órával odarendelnek minket a helyszínre, igazából nem tudom, hogy miért, hiszen akkor még zárva is van a terem, majd a kezdés előtt kb. 20 perccel engednek be.
• Az ülésrendet nem tudjuk előre, hanem a vizsga helyszínén van kifüggesztve egy papírra.
• Minden vizsgára 60 perc áll rendelkezésre, Erasmusosaknak pedig 90, és mi ha akarunk szótárat is használhatunk.
• Mindenki névre szólóan kapja a vizsgasort, aminek az előlapján csak a saját adatai állnak, és "vezényszóra" lehet egyszerre mindenkinek kinyitni a feladatsort és elkezdeni.
• A feladatok itt legtöbbször kifejtősek, nem nagyon vannak feleletválasztós kérdések. Ha mégis akad néhány, az kb. a feladatsor 20%, tehát csak tesztes vizsga nincs.

Tipikus német

Régóta tervezek már ezzel a címmel írni egy bejegyzést, hogy mik is azok a német sztereotípiák, viselkedési módok melyeket már mi is megtapasztaltunk.

Most nem a kifejezetten németek által preferált italokról, - sörök minden mennyiségben, Spezi, Apfelschorle - ételekről - Wurstok, bajor Schweinhaxe, Leberknödelsuppe, Sauerkraut, Kloß, Leberkäse, Käsespätzle stb. - lesz szó, hiszen ezek közismert tények.

De kezdjünk is bele:

Precizitás

• a vonalzó mindenkinél elengedhetetlen eszköz, legyen szó tanárról vagy diákról. Legyen szó akármilyen rövid kis vonalról, ők rögtön előkapják a kis vonalzójukat és ezzel húzzák meg az egyenest (nem ám szabad kézzel rajzolunk koordináta-rendszert, de még egy sima szaggatott vonalat sem).
• az előzőhöz nagyon hasonlító téma, amivel az egyik Seminar-on találkoztunk az a Venn-diagramm megrajzolása, melyet a tanár egy hatalmas henger többszöri körberajzolásával tett meg. (Meg kell mondjam ezt már mi sem bírtuk nevetés nélkül.)

Közlekedés

• Mindenki mindenhová biciklivel jár, főleg itt Bambergben, ahol az egész városban kiépített bicikliút van. Legyen akár nyári meleg vagy tél hóval, mínusz 15 fokkal a németek akkor is biciklivel közlekednek. (Ezt már én is kipróbáltam, de mínusz 10 körül bicózni nem az igazi, ezért inkább már várok a buszra, ha a városba megyek, vagy sétálok a suliba.)
  Ha valahova csak kis időre mennek lelakatolás nélkül otthagyják, de ha hosszabb időt töltenek valahol akkor is csak a kereket lakatolják hozzá a vázhoz, hiszen itt senki nem viszi el. (Maximum valami Kelet-Európai erasmusos :) )
• Városon belül választható közlekedési eszköz a már említett busz, amin nincsenek ellenőrök (illetve mi még az elmúlt 5 hónap alatt eggyel sem találkoztunk). Általában az első ajtónál van felszállás, ahol mindenki megmutatja a bérletét, akinek pedig nincs az vesz jegyet. Sokszor hátsó ajtón is fel lehet szállni, viszont ha valakinek nincs jegye az fogja magát és előre sétál és vesz egyet a sofőrnél, nem bliccel. Ami még érdekes, hogy a busz, amikor megáll a buszmegállóban az elakadásjelzőt kapcsolja be.
• Egyébként pedig a városok között ha tömegközlekedésről van szó, akkor a vonat a legelterjedtebb.

További tanulással kapcsolatos dolgok

• véleményem szerint a németek a legtöbb előadásra/ gyakorlatra bejárnak
• minden órai anyag előre letölthető az internetről, amit szorgalmasan ki is nyomtatnak (az előadás diákat is, tényleg mindent), ezeket pedig lefűzik egy mappába. Egy mappába minden anyagot, és ezt általában minden nap magukkal hozzák (nem csak az aktuális anyagot).
• a kinyomtatott anyagokat pedig többféle színű szövegkiemelővel szépen ki is emelik :)
• az előadás végén nem tapsolni, hanem kopogni szokás
• Tan-Nummer: ez az egyetlen dolog, aminek semmi értelmét nem látom. Beiratkozáskor kaptunk egy papírt tele számkombinációkkal (Tan-Nummer), amiket akkor kell felhasználni ha valamit a neten el akarunk intézni. Pl. ha jelentkezünk egy vizsgára, (vizsgánként) meg kell adni egy Tan-Nummert a véglegesítéshez, ugyanez van Studienbescheinigung letöltésénél, jelszóváltoztatásnál, szóval tényleg minden "hivatalos" ügyintézésnél.

Környezetvédelem

• Németországban nagyon hódít a szelektív hulladékgyűjtés, ami szerintem nagyon jó dolog, csak kár hogy nem egy helyen vannak a kukák (pl. műanyagosat a mai napig nem találtunk)
• Pfand, avagy betétdíj: a legtöbb üveg, legyen szó műanyag palackról vagy rendes üvegről, visszaváltható. Ezt a módszert nemcsak a boltokban használják, hanem a szórakozóhelyeken is. Tehát vesz az ember egy üveg sört, vagy egy pohár koktélt, és 1 euróval többet fizet és kap egy kis korongot (Pfand), amit ha az üres üveggel együtt visszavisz, visszakapja az 1 euróját.